A 6 évfolyamos központi írásbeli vizsga jelentkezési lapja
letölthető az alábbi linken: pdf

Gyalogtúra a Magas-Tátrában 2016.03.31-04.03.

 

Nagy utazásunkat csütörtök délután a kecskeméti vasútállomáson kezdtük meg. Kis csapatunk először Budapestre, a Nyugati-pályaudvarra érkezett, onnan tovább Kassáig utaztunk ugyanúgy vonattal, ahol egy kis sietséggel, de épségben át tudtunk szállni a végállomásunk, Poprád felé tartó vonatra. Éjfél előtt pár perccel foglalhattuk el szállásunkat egy poprádi panzióban, ahol a hosszú út viszontagságai után már nagyon jól esett lepihenni a puha ágyba.

Másnap, pénteken reggelink elfogyasztása után elsétáltunk a Tátrai-villamoshoz (közismert nevén elektricskához), hogy azzal utazzunk tovább. Erről leszállva két nagyon hosszú kabinos sífelvonó szállított minket fel a hegyre, a Lomnici-csúcs alá, ahonnan túránk indult. Az első szakasz a Kőpataki-tótól lefelé kicsit meredek volt, és hozzá is kellett szoknunk a nagy hóhoz és a terepviszonyokhoz, de miután ez sikerült, gondtalanul élvezhettük a gyönyörű hegyi tájat és a kilátást a Poprádi-medencére. Utunk során láthattunk völgyekben még ekkor, tavasszal is vastag jégpáncélba burkolózó patakokat, a Nagy- és Kis-Tarpataki-vízeséseket, lavinák maradványait és egy 11 éve ott pusztító hatalmas szélvihar nyomait egyaránt. Külön élvezetessé tették a túrát az ösvényeken lévő befagyott pocsolyák, melyeken könnyűszerrel fenékre lehetett huppanni. Szállásunkra a délutáni órákban érkeztünk. Egy gyönyörű fából épült menedékházban (Bilikova chata) tölthettük az éjszakát. Vacsora után, ami persze helyi ételekből, savanyú káposztalevesből és sztrapacskából állt, tettünk még egy kis sétát a környéken és egy szuper hó csatát rendeztünk, amit persze még kísérőnk, Buday tanár úr sem úszhatott meg találat nélkül.

Szombaton következhetett túránk legjobban várt szakasza, a Nagyszalóki-csúcs 2452 méterének megmászása. A tervek szerint délután egykor értünk volna vissza a menedékházhoz, ez sajnos nem jött be, ugyanis pontosan egyre értünk fel a csúcsra. Az oda vezető utunk sem volt sima, a mély hó, a hóban alattomosan megbújó törpefenyők és a helyenként jeges, meredek lejtők együttesen igencsak megnehezítették haladásunkat. De a látvány mindenért kárpótolt! Gyönyörű kilátásunk nyílt a Poprádi-medencére, és a távolban hosszan elnyúló Alacsony-Tátrára. A csúcson elénekeltük a Himnuszt, és nem győztünk betelni a 360 fokos panorámával. A lefelé jövet már kissé kellemesebb lett, sokszor tudtunk fenekünkön csúszva rövidíteni, és még Koprivanacz Peti leváló bakancstalpának kérdését is megoldottuk. Végül délután 5-re értünk vissza a menedékházba, ahonnan még lesétáltunk aznap esti szállásunkra, Ótátrafüredre, itt egy finomat vacsoráztunk, és szomorúan vettük tudomásul, hogy mindenki piszkosul leégett.

Kirándulásunk utolsó napján, vasárnap a Csorba-tóhoz villamosoztunk el, levezető túraként körbesétáltuk a tavat, megebédeltünk, az ebédünkhöz járt a túra végére már jól megszokott szlovák kólaspecialitás, a Kofola. Utolsó utunk a tátrai villamossal Poprádra vezetett, ahonnan újabb hosszú vonatút kezdődött, sajnos már hazafelé. Kecskemétre április harmadikán, percre pontos csatlakozások és három átszállást követően éjfél előtt tíz perccel érkeztünk meg. Nagyszerű túra volt, folytatása következhet!

Benkő Fruzsina 10.E