A 6 évfolyamos központi írásbeli vizsga jelentkezési lapja
letölthető az alábbi linken: pdf

Börzsönyi lankákon tekeregve

Ismét kerékpártúra a Börzsönyben!

Első pihenőnk Márianosztrán

Hagyományainkhoz és jó szokásunkhoz ragaszkodva szeptember 18-án újra drótszamaraink nyergébe pattantunk, hogy megküzdjünk a Börzsöny emelkedőivel. Túránk persze a kecskeméti vasútállomáson kezdődött, ahonnan - a Nyugatiban gördülékenyen lebonyolított átszállást követően -  Szobra szállított minket a modern vasparipa. A szobi vasútállomásról startolt tehát kis 14 fős csapatunk, a 12 diák három AJTP-s osztályt képviselt. A résztvevők: Karlovitz Titanilla, Tóth Fanni, Balogh Bianka és Litóczki Imre a 10.E-ből, Ripp Zsuzsanna, Pálházi Mariann, Tamás Krisztina, Bodó Richárd, Palásti Dávid, Sinkó Attila és Viczián Gergő a 11.E-ből valamint Wéber András a 12.E-ből. Frisnicz Irén tanárnő és e sorok írója kísérő tanerőkként támogatták az ifjúságot.

Tisztelgés Kóspallagon a világháborús emlékműnél

Szobról elstartolva először Márianosztra, majd Kóspallag következett, innen aznapi legmeredekebb szakaszunkkal már közel 450 m magasra tekertünk (néha kis tolással kiegészítve) fel, majd csodálatos bükkerdőben gurulva értünk ki a Kismaros-Királyrét útra.

Kecskeméti rangadó Királyréten

Innen már nem volt messze szállásunk, a Fatornyos Fogadó, ahová 21 km megtétele után még meglehetősen frissen érkeztünk (legalábbis az ifjúság), mert a szállás focipályáját meglátva rögtön további sporttevékenységen törték a fejüket. Így aztán meglehetősen viharos focimeccs kerekedett, volt itt fejbelövés (labdával pesze), némi kis utánrúgás és sok-sok szebbnél-szebb gól. Kiéhezve mehettünk vacsorázni a Fogadó különleges hangulatú éttermébe, mert a falakot meglehetősen érdekes stílusú festmények garmadája borította. Diákjaim hosszasan elemezgették a képek mondanivalóját, hiába magas színvonalú rajzoktatásban (is) részesülnek a Katonában...

Kis csapatunk a Fatornyos Fogadó előtt

Másnap, szombaton reggel rögtön patakátkeléssel folytatódott a kerékpártúra, majd a Királyrét és Nógrád közötti, meglehetősen rossz minőségű, hatalmas sárfoltokkal és tócsákkal tarkított földúton küzdöttük magunkat előre. A nógrádi vár tövében megváltunk szeretett (drót)paripáinktól, hogy immár gyalogosan vegyük be a hajdanvolt végvárat. A nógrádi vár önmagában kevés esztétikai élményt nyújt, lévén a török, kiűzetése előtt még felrobbantotta, s a millecentenáriumi helyreállítás sem tudott látványos eredményeket felmutatni. De az innen nyíló panoráma a Börzsöny főgerincére és a környező nógrádi tájra felülmúlhatatlan!

Átkelés a patakon

A nógrádi vár előtt

Várfoglaló vitézek és úrhölgyek

Csapatunk a nógrádi vár kapujában

Diósjenő következett, itt kezdtük meg kapaszkodásunkat az 500 méter magas nyereg felé, ahonnan már az Ipoly-völgy volt a cél. Jó bő félórás tolást követően (a legszívósabb palánták persze kerékpáruk nyergében szenvedték fel magukat) ott állhattunk a Börzsöny-nyeregben, ahonnan csodálatos kilátás nyílt dél felé. Innen pedig közel 15 km-es gurulás-laza tekerés vitt le bennünket Kemencére. Kemencén megebédeltünk, majd - mivel az idő már szorított - nagyobb sebességi fokozatba kapcsolva nekivágtunk a közel 30-km-es, Szobig tartó Ipoly-völgyi szakasznak. Száguldott a kis csapat, csak egy szárnyaszegett vitéz siránkozása borzolta a krónikás idegeit, végül sikerült a hatórás vonatot megcsípni. Így este 9 után nem sokkal újra Kecskeméten voltunk, egy sikeres és élményeket hozó kerékpártúra zárásaként. Folytatása következik tavasszal, újra a Felvidéken!

A Börzsöny nyergében, a túra csúcspontján...

                                                              bure