A 6 évfolyamos központi írásbeli vizsga jelentkezési lapja
letölthető az alábbi linken: pdf

Drakulák, székelykapuk, hegyek: Erdély!

Drakulák, székelykapuk, hegyek: Erdély!

Csoportunk a Tordai-hasadék előtt

Az őszi szünet első felét Erdélyben töltöttük mi, végzősök és a 12.-esek is. Hagyományszerű az iskolánkban, hogy minden „aranyos” osztály egyszer részt vesz a székelyföldi kiránduláson. 5 napot ölelt fel az egyben kulturális és túrázós körutunk, mialatt megpróbáltunk minden neves helyet megtekinteni, bejárni.

Megkoszorúztuk Programunk névadójának szobrát

Október 27-én indultunk neki a 700 km-es távnak. Úticélunk első állomása rögtön a román határ mellett fekvő Nagyszalonta volt, Arany János szülővárosa. Megkoszorúztuk programunk névadójának szobrát, s máris robogtunk tovább Erdély belseje felé.

Koszorúzás utáni csoportkép Arany Jánossal

Másnap már a Tordai-hasadék várt minket a maga 200-300 méteres magasságú sziklafalaival, ami elég meglepő, hiszen egy dombságból emelkedik ki. Végigmentünk a csodás hasadékon, miközben elhaladtunk a Hesdát-patak mellett, benéztünk egy barlangba és ingatag hidakon keltünk át.

Így túráztunk a Tordai-hasadékban!

Csodás jégcsapok a hasadékban

Tordai-hasadék

Utunk ezután Tusnádfürdő felé vette az irányt, szállásunk felé. Menet közben még útba ejtettük Segesvárt is, ahol körbejártuk az óvárost és megnéztük a híres óratornyot, a Schülertreppét és a gótikus Bergkirchét.

Segesvár

Szombaton egy ,,magasabb” pontra helyeztük a hangsúlyt, ugyanis felmentünk a Bucsecs-fennsíkra.

A Szfinx előtt

Miután kigyönyörködtük magunkat a fenséges tájban, a csapat azon tagjainak, akik erősebb fizikummal és kellő bátorsággal rendelkeztek, lehetőségük nyílt egy nagyobb túrát megtenni Buday tanár úrral, a legedzettebb túrázóval.

2300 m magasan a Bucsecsben!

Az Omul menedékháznál 2507 méteren

Tovább a Scara-gerincen

Komoly felszerelést igényelt a feladat, megfelelő túrabakancs, vastag öltözet, esetenként túrabot is szükséges volt. A fejlámpa pedig elengedhetetlennek bizonyult, mert a túrának majdnem a fele este, alkonyat után zajlott. A látvány 2500 m-en mondanom sem kell, felülmúlhatatlan volt. Még láncon is kellett ereszkedni, ami elég embert próbáló feladatot jelentett. Ráadásul még hógolyózásra is sor került.

A Gaura-völgybe ért a kis csapat!

Közeledett a naplemente!

Akik a kulturális időtöltést választották, megismerhették Brassó városát. Bementünk a legszebb gótikus templomba, ami Európa legkeletebben fekvő gótikus temploma. Kellemes nagyváros, főleg belvárosa, amely turistáktól hemzsegett.

A törcsvári várkastély Halloween-kor

Az esti program ígérkezett a legérdekesebbnek. Elmentünk Törcsvárra, ahol Halloween-partyt rendeztek. Pontosan mi sem tudtuk, hogy ez mit takar, de mindenesetre bementünk. A Halloweenre jellemzően majdnem mindenki be volt öltözve, a legtöbben Drakulának és zombinak. A vár udvarában különböző tánccsoportok léptek fel beöltözve, akik többek közt Michael Jackson: Thriller című sikerslágerére táncoltak. Még egy rögtönzött színdarabot is láttunk. A produkciók alatt végigjárhattuk a vár összes szobáját, amelyeket töklámpással és gyertyákkal díszítettek. Vasárnap elutaztunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz, Erdély talán legszebb természeti jelenségéhez. Érdekes, hogy a tó az egyik legfiatalabb képződmény, s lehet, hogy 150 év múlva el is tűnik az elmocsarasodás miatt. A tó körül tett sétánk után következett a Békás-szoros, ahol a Pokol kapuja és tornáca, az Oltárkő és a Nagy szerpentin nyűgözte le fázós kis csapatunkat.

Gyilkos-tó

Csoportunk a Gyilkos-tónál

Hétfői napunkat a hazafelé utazás tette ki. Útközben megálltunk Korondon. Ez egy kis falu, ami ma már egy nagy kirakodóvásár. Mindenki vásárolt legalább egy emléktárgyat az otthoniaknak. Ezt követően még Kolozsváron is megálltunk, ahol megnéztük Mátyás királyunk szobrát és szülőházát, valamint a város két legnagyobb egyházi épületét: a Farkas utcai református és a Szent Mihály templomot. Ez után irány Magyarország!

A Farkas-utcai ref. templom szószéke Kolozsváron

Elképesztő, hogy valaha hozzánk tartozott ez a terület. Nagyon sok magyarul beszélő emberrel találkoztunk, minden falu tele volt székely kapukkal. Egyszerűség uralkodik kint Erdélyben, de már csak a táj szépségéért megéri kimenni. Szinte zene a fülnek az ízes tájszólás, amit az idős lakosok beszélnek. Gasztronómiailag is megismerkedtünk a hellyel: ettünk kukoricapuliszkát, juhsajtot, zakuszkát, padlizsánkrémes kenyeret, ráadásul még a pacallevest is megkóstolhattuk.

                                                            Termul Helga, 13/E