A 6 évfolyamos központi írásbeli vizsga jelentkezési lapja
letölthető az alábbi linken: pdf

30 éves a kecskeméti Táncsics Kollégium!

 30 éves a kecskeméti Táncsics Mihály Középiskolai Kollégium

A központi ünnepség


A kollégium ebben a tanévben ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját, melyre egész hetes rendezvénysorozattal készültek a kollégium dolgozói és diákjai.

A kollégiumi színjátszók

A hét eseményeihez tartozott az egész délutánt betöltő kézműves foglalkozás, táncház,  a „Lírai kalandozások” nevet viselő városi szavalóverseny, az évfolyamok közötti vetélkedő, majd Katalin bál és Öregdiák bál zárta a programok sorát. A legünnepélyesebb esemény azonban a hét megnyitó ünnepsége volt. Ezen megemlékeztek az elmúlt évekről a kollégium volt igazgatói, műsort adtak a kollégium színjátszó körébe járó diákok és itt került sor annak a kollégista életről szóló pályázatnak a díjazására is, melyet a kollégium írt ki lakói számára.

A szobában

Az első helyezett  írás szerzője egy Arany János Programban tanuló diák lett. Az alábbiakban az ő gondolatait közöljük:

Kollégista élet

Kollégium. Meghallom ezt a szót, egy több száz fős család jut eszembe. Ez persze nem mindig volt így. Kezdetben féltem attól, hogy hogyan fogok beilleszkedni egy új közösségbe, hogyan szerzek magamnak barátokat, és milyenek lesznek a nevelőtanárok, de ezt az érzést azt hiszem, nem kell elmagyaráznom, mert minden kollégista tapasztalhatta. Nehéz elválni a szülőktől, még akkor is, ha nem teljes elszakadás ez, csak felkészülés a felnőtt világba való belépésre.
Megkérdeztem néhány diáktársam mi az, amit a kollégium ”adott” neki, és úgy érzi, hogy fontos számára. Rengeteg választ kaptam. Például: lehetőségeket, szabadságot, szerelmet, önállóságot, és még sok hasonló dolgot hallottam. Egy valami azonban mindig elhangzott, ezt persze mindenki másként fogalmazta meg,
- „Igazi barátokat szereztem!”
Ez talán közhelynek hangozhat, mert ”bárhol” találhatunk barátokat, de azt gondolom a kollégiumban, szorosabbak ezek a szálak. Mielőtt kollégista lettem, már akkor is voltak barátnőim, barátaim, de itt pár nap, hónap alatt olyan barátokat szereztem, akik úgy érzem, elkísérnek életem végéig.
 Együtt élünk, ezért akarva vagy akaratlanul is, de kitapasztaljuk szobatársaink szokásait és alkalmazkodunk hozzájuk. Egymás segítségével vészeljük át a csalódásokat, szakításokat, baráti és családi drámákat. A szobatársaink személyisége, műveltsége mind-mind hatást gyakorol ránk. A kollégiumi közösségben számíthatunk egymásra, és tudjuk mit mondhatunk el és mit kell magunkban tartani, mert szavaink mögött valódi érzések vannak, és mindig meglátjuk egymásban a pozitív dolgokat. Ezért gondolom azt, hogy nem túlzok, ha családról beszélek.
Azonban mindenhol előfordulnak viták, néha ezek sírással végződnek. Általában ezeknek a történeteknek mégis jó a vége, majd nagy ölelések és bocsánatkérések közepette megnyugszik mindenki.
Persze tanáraimról sem szeretnék elfeledkezni, mert ők nem csak az idejükből áldoznak nekünk, hanem magukból is. Bővítik tudásunkat, példaként szolgálnak, és még lelkileg is támogatnak.
Pedagógusaink számos kulturális és sport programokat szerveznek a diákoknak. Hiszen minden tanulónak szüksége van kikapcsolódásra a kemény és fárasztó tanulás mellett.
Ezeken kívül rengeteg dolgot tudnék még felsorolni, amiért szeretek kollégista lenni, de ezeket csak az értheti meg igazán, aki a kollégium ”világában” él vagy élt.
4-5 év után fájó búcsút veszünk a kollégiumtól, nevelőktől, diáktársaktól és iskolánktól. Müller Péter szavaival élve-„Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejár. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezen túl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad, a válás után hálásan gondolunk vissza egymásra.”
Persze ez nem azt jelenti, hogy végleg elköszönünk egymástól, mert van, hogy életre szóló barátságok köttetnek, és együtt folytatjuk tovább tanulmányainkat.
Nem szeretném, ha ez búcsúlevélnek hangzana, hiszen a kollégium tele van szeretettel, vidámsággal, mókás és mulatságos történetekkel.
Ezért örülök, hogy kollégista lehetek, és hálás vagyok, hogy itt lehetek (a kecskeméti Táncsics Mihály Kollégiumban.)


                                                                                Vass Barbara
                                                                              AJTP 10/E osztály