A 6 évfolyamos központi írásbeli vizsga jelentkezési lapja
letölthető az alábbi linken: pdf

Róma, Te örök!

 Róma, Te örök!

Csoportunk a Szent Péter-bazilika előtt 

A kecskeméti Táncsics Mihály Kollégium és a Katona József Gimnázium közös szervezésében 2010. május 20-án csütörtökön indult autóbuszunk Olaszországba. Hosszú várakozás előzte meg az utat, mert aznap még hat tanórán is részt kellett vennünk. Kollégiumunk igazgatója, Szappanos Benedek pedig több hónapos előkészítőt is tartott nekünk Itália fővárosának értékeiről és kultúrájáról.
Utunk első napján még nem léptük át országunk határát, szállásunk ugyanis Körmenden volt, így amellett, hogy 300 km-rel kevesebbet kellett buszoznunk , pihenten vágtunk neki a Velencéig tartó szakasznak.

A cikk szerzője és osztálytársai 

Pénteken 16 órára értünk Punta Sabbioniba, ahonnan hajóval közelítettük meg az Adria királynőjét. A kikötőből a parton egyenes út vezetett a Szent Márk tér felé. Nagy bánatunkra a Sóhajok hídja teljesen körül volt bástyázva állványzatokkal, de ez is mutatta, milyen nagy erőfeszítéseket tesznek a város értékeinke megmentésére. A téren a Bazilika, a Dózse-palota, a Campanile  és az Óratorony gyönyörű épületei vettek körül bennünket - na és rengeteg turista. A Szent Márk-bazilikába be is jutottunk, ahol megnéztük a szent sírja mögött felállított Pala d'Oro-t is.

Velence madártávlatból 

Ezt követően a Campanile kilátóteraszára lifteztünk, ahonnan közel száz méter magasból csodálhattuk meg a lagúnákat, csatornákat és magát a várost. Miután leértünk a harangtoronyból, egy óra szabadidőt kaptunk, ami alatt kószálhattunk a városban, és ez a kis kötetlen séta sok velencés képeslapot eredményezett...
Este nyolckor visszahajóztunk Punta Sabbioniba, ahonnan buszunkkal Caorléba, tranzitszállásunkra hajtottunk. Késői vacsora, koprai kelés után indultunk tovább Rómába.

Búcsú Velencétől 

Szombaton az olasz fővárosig több, mint 600 km-es út várt ránk, szerencsére végig autópályán. Pihenőnket Buday tanár úr javaslatára Orvietóban töltöttük, ahol Itália talán legszebb székesegyházát fedeztük fel. Nagy örömünkre a templom tövében éppen odaérkezésünkkor veterán- és Ferrari autók találkozóját tartották, ez is nagy élményt jelentett.

Orvieto, a Dóm homlokzata 

A Dóm belsejében 

Itália legszebb székesegyháza 

Késő délután érkeztünk meg Rómába, ahol először a Szent István Házat, szállásunkat kerestük meg. Igen érdekes volt ennek diákszálló része, ahol 20 diáktársammal és négy tanárunkkal együtt, egy nagy közös hálóteremben helyezték el csoportunkat. A szállás elfoglalását gyors vacsora követte, mert még szerettünk volna sétálni egyet az esti Rómában!

Csoportunk a Szent István Ház előtt 

Csodálatos, sokunk számára az egész kirándulás legszebb eseménye volt ez az izgalmas éjszakai séta a belvárosban! Az esti fények teljesen elvarázsolták a főváros nevezetességeit, így láthattuk a Spanyol-lépcsőt, a fiatalok és szerelmesek találkozóhelyét, a Trevi-kutat, amibe mi is mindannyian bedobtunk egy pénzdarabot, hogy egyszer valamikor még visszatérhessünk ide.

A Spanyol-lépcsőnél 

Vasárnap rettenetesen zsúfolt helyijáratos busszal beszenvedtük magunkat a központba, mert a Szent István Ház nővéreinke jóvoltából belépőkhöz jutottunk a pünkösdi pápai misére! Felemelő és magasztos érzés volt ilyen közelről látni őszentségét, XVI. Benedeket és végigélni a szertartást a világ minden tájáról idesereglett zarándokok seregében.

XVI. Benedek mise közben 

A mise után a Colosseumhoz indultunk. Számomra az ókori gladiátor-viadalok helyszíne teljesen más volt, mint amilyennek előtte elképzeltem, vagy korábban képekről láttam: sokkal világosabb és nagyobb volt, mint amilyennek hittem. Miután kívül-belül alaposan végigjártuk és mindenki elképzelte magát gladiátorként is, továbbindulutnk a Forum érintésével a II. Viktor Emmanuel-emlékműhöz. Felsétáltunk az emlékmű tetejére, amit Olaszország egyesítése, a Risorgimento sikerére emeltek. Óriási épület, amit a helyiek egyáltalán nem kedvelnek, mert az épület hófehér és élesen elüt a környék vöröses tónusától - ráadásul a rómaiak írógépnek csúfolják, szokatlan formája miatt.

 

Csapatunk a Colosseum előtt

A Colosseum belsejében

A Trevi-kút, már nappal 

AZ Angyalvár

Innen újabb hosszú séta következett a Pantheonhoz, ahol többek közt Raffaello sírját is őrzik - jó néhány olasz királyéval egyetemben. Az épület csak felülről, egy kerek tetőablakon keresztük kap fényt, ami lehetővé teszi a nap járásának megfigyelését, a napsugár folyamatos elmozdulásával a kupola belsején. A Pantheon belsejében állva érezni lehet a síremlék mesterien szabályos elrendezését.

A Pantheon

A nap végén a Piazza Navonára sétáltunk, aho Bernini híres szökőkútjai közül a Négy folyó-kutat csodáltuk meg. Kis szabadprogram során újabb képeeslap-hegyekkel bővült gyűjteményünk.
Kimerülten tértünk vissza szállásunkra, ahol édes volt a pihenés a hosszú és kimerítő, de nagyon tartalmas napot követően.

Szent Péter szobra a Székesegyházban

Hétfő volt az utolsó nap, amit Rómában töltöttünk - de ennek is csak a felét. Az egész délelőttöt a Szent Péter-bazilika feltérképezésének szenteltük. A Suent Péter-térre érve máris olyan érzésünk lett, mintha már a temploban lennénk, Bernini kolonnádjai (oszlopsorai) ugyanis mesterien körbeölelik a teret. A székesegyházba lépve lélegzetelállító szobrokat, freskókat, domborműveket láttunk, melyek nagy hatást gyakorolnak a látogatóra - vallástól függetlenül. Lementünk az altemplomba is, ahol megkerestük II. János Pál sírját, de az általa felszentelt Magyar-kápolna zárva volt.

Kilátás a Bazilika kupolájából 

Az altemplom után a közel 150 méter magas kupolát céloztuk meg, a lélegzetem is elállt kis híján először az 530 lépcsőfoktól, aztán meg a látványtól, amivel ott fent szembesültem. Ahogy földrajz tanárunk, Buday Rezső mondogatta: "A látvány mindenért kárpótol!" Valóban: kitárult előttünk a Vatikán és Róma, csodálatos volt madártávlatból látni azokat az épületeket, amiket eddig megnéztünk.

A Vatikán híres Sasos-kútja 

Fantasztikus befejezése volt ez a római útnak, de indulnunk kellett vissza. Caorléban visszafelé is megaludtunk, így kedden délelőtt még lehetőségünk volt ennek a hangulatos adriai kisvárosnak a központját egy rövid séta keretében felfedezni. Innen már szinte megállás nélkül buszoztunk Kecskemétig, ahová késő este, 23 órára érkeztünk meg.

Ablak Caorléban 

Csoportunk Caorléban 

Színes házak Caorléban 

Caorle kikötője 

Diáktársaim és a magam nevében is köszönetet szeretnék mondani Szappanos igazgató úrnak és kísérő tanárainknak ezért a tanulmányútért, amiről örök élményekkel gazdagodva fáradtan, de épségben értünk haza. Nem feledjük a mondást: Róma visszavár!

                                                                           Viczián Gergő 11.E