Gyalogtúra a Fogarasi-havasokban

Magashegyi túrázni szeretnél, de a Mátra vagy a Börzsöny nem megfelelő?
Akkor irány a Fogarasi-havasok, Erdély legmagasabb hegysége.
A hegyi táborozás hangulata egyedülálló, felejthetetlen élmény lesz számodra is ugyanúgy, mint nekünk volt .

Galéria

2015. július 25-én vette kezdetét 12 fővel az AJTP-s gyalogtúra, melynek szervezője, „atyja” Buday Rezső tanár úr. Korán indultunk, kisebb pihenők és kanyargós szerpentinek után érkeztünk meg a Fogarasi-havasokba. Tudatosult bennünk, hogy az igen nehéz túrazsákok – melyek addig a busz hátuljában pihentek – most a hátunkra kerülnek, és végre! indulhat a kihívás! Naplemente előtt értünk fel kb.2230 m–re, a Zerge-tó mellé vertük fel sátrainkat. A kilátás egyszerűen csodálatos volt, kellemes idő adatott a sátrazáshoz.

Vasárnap a reggeli elfogyasztása után folytattuk a túrát, célunk a Podragu-menedékház elérése volt. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy talán ez volt a legnehezebb nap: négy (!) mellékgerinc átmászása, meredek emelkedők, csúszós lejtők, nagy szintkülönbségek vettek ki belőlünk minden energiát, de estére elértük a kitűzött célt. Megérkezésünkkor szakadni kezdett az eső, ennek következtében az éjszakát a menedékházban töltöttük.

A következő nap a hegység legmagasabb pontjához, a Moldovenau-csúcs (2544 m) felé vettük az irányt. Egy meredekebb hegyoldal után felértünk a hegység főgerincére, nem volt könnyű utunk a szél és a borult idő miatt. A Moldovenau-csúcs megmászása végül nem sikerült, hiszen a ködben és az utolsó szakaszon elénk került keskeny és csúszós nyereg miatt kockázatos lett volna, de büszkén jelenthetjük, hogy a főgerinc legmagasabb pontját, a Vistea Mare-csúcsot (2526 m) viszont meghódítottuk! Rövid pihenés után egy sziklás részen leereszkedtünk, és a csúcs alatt fekvő völgyben, 2100 méteren letáboroztunk. Az éjszaka igen kellemetlen volt, a vihar és a hideg miatt nem sokat aludtunk.

A túra utolsó előtti napján leereszkedtünk a hegyről, az alpesi sziklahavasokat felváltották a törpefenyvesek, majd egyre több növényt láthattunk, végül lombhullató fák között vezetett az utunk a hegyi patak mellett. Ezen a napon Victoria nevű várostól nem messze sátoroztunk. Az utolsó napon elbúcsúzva a Fogarasi-havasoktól, begyalogoltunk a városba, ahol buszunk várt. Két órás utazást (út közben megtekintettük Feketehalom szépen helyreállított szász erődtemplomát) követően, délután fáradtan érkeztünk Tusnádfürdőre, ahol a Szent Kristóf Panzióban szálltunk meg. Senkinek nem okozott gondot az elalvás. A következő nap már hátizsákok nélkül látogattunk el Erdély kedvelt látványosságához, a torjai Büdös-barlanghoz, a Buffogó-láphoz, majd a Szent Anna-tóhoz. Délután visszaértünk a szállásra, sakkmeccsekkel és beszélgetéssel töltöttük időnket. Másnap reggel korán indultunk, este értünk Kecskemétre, és viszontláthattuk a sokunk által kedvelt alföldi tájat.

Megvallom, hogy akárhányszor fölkapaszkodtunk egy-egy magaslatra, én mindig hálás voltam. A túra alatt olyan látványban volt részünk, amelyhez nem vagyok elég erős, hogy leírjam. Éjszakáinkon csend volt mindenütt, csak a patak zúgása hallatszott, hirdetve az élet szimfóniáját. Az ételek elkészítése gázfőzővel történt, a magunkkal vitt alapanyagokból, a főzőcskézésből (és az azt követő mosogatásból) mindenki kivette a részét, és ez is hozzájárult a kiváló hangulathoz. Véleményem szerint mindannyian tartalmas és emlékezetes napokat éltünk meg, senki nem fogja elfelejteni közülünk a Fogarasi-havasok egyedülálló világát, az ott együtt eltöltött napok szép emlékeit.

Az egész csoport nevében szeretném megköszönni Buday tanár úr segítségét és türelmét, valamint a túra tökéletes lebonyolítását.

Járt utat a járatlanért mindig hagyd el!

/hegymászó közmondás

Újvári Fanni 10/E