Tíz mondat, 10 gondolat, 10 óra….

Képzelt beteg / Bp. Örkény Színház

1. 2014. november 22. 14 óra, indulás. A "fornettis" busz most is jó szolgálatot tett, hamar megérkeztünk az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet épületébe, ahol már várt minket a tökéletes akusztika fogalmát teljes mértékben kimerítő mini hangversenyterem, a télikert, a szépen kivilágított műkandalló, és Hermina néni.

2. A Kelemen László halálának 200. évfordulója alkalmából rendezett országos színháztörténeti verseny első fordulója egy városi séta volt, amely során rácsodálkoztunk az esti Budapest fényeire, a gyönyörűen kivilágított Sándor-palota melletti bezárt Nemzeti Táncszínházra, a nemrég felújított Várkert Bazárra, és Hermina néni történeteire természetesen (megjegyeztük például, hogy a Pesti Magyar Színház csak a negyedik volt a kizárólag magyar társulatoknak épített színházak listáján).

3. Nem is olyan kényelmetlenek az Örkény Színház székei...

4. Az előadás: tudatos, okos rendezést /Mohácsi János/, és egységesen magas színvonalú színészi játékot /Gálffi László, Für Anikó, Trokán Nóra…/ láttunk, hiszen Örkény Színház = minőség (Edit nénitől „loptam”).

5. Minden tiszteletem a zenészeké, /Kovács Márton és bandája/, akik végig a színpadon játszottak, s egyedi, különleges hangzásvilágot adtak a darabnak.

6. És a kórus a végén!!!!!

7. Katarzis.

8. A közönség nem volt egységesen magas színvonalú, szegény Rebeka nem is tudom, hogy tudott figyelni, de most komolyan, mint az ovisok, úgy viselkedtek néhányan, de a taps fergeteges volt!

9. Ide nem tudom, hogy mit írjak...

10. Az előadás széles érzelmi skálán vezetett végig minket, a sok őszinte nevetés után rögtön jött a magunkra ismerés, aztán megint nevetés (még hangosabban), aztán egy szívszorítóan szomorú jelenet, aztán nevetés (még hangosabban), majd magunkra ismerés, még egy szívfacsarás, majd nevetés, magunkra ismerés, és vége.

Érkezés haza : 24 órakor! (éppen 10 óra elteltével…)

Utóirat: …az rohadtul nem számít, hogy a halál diszlexiás, a számokhoz nagyon is jól ért...